Shadows

Észt Folklór

Észt Hét Budapest

Online Kiállítás

Vitányi Regina

2021

 
Closup_Black_0001_Selective Color 3.jpg

Van valami

a fák között...

A folklórra gondolva vitrin mögötti, felcímkézett tárgyak jutnak eszünkbe, esetleg hagyományok, amik már csak falun léteznek (és ott is leginkább turisztikai okok miatt). Röviden: egy olyan kultúra emlékei, ami mára már elfeledetté vált. Vagy mégsem? A könyvem az észt népi hiedelem elemeit eleveníti fel, pop-up részek segítségével mozgó árnyakat csempészve a lapok közé. Az olvasó zseblámpájával árnyjátékként kelnek életre az észt népmesék illusztrációi, ami hidat képez a nyomtatott grafika és az animáció közt. A fel-felsejlő árnyak hangulata illik az Észt folklór sötét világához, ahol nem ritka vengégek a szellemek, lápi lidércek, és a Bibliai névrokonától elég távol álló (sőt, legtöbbször "comic relief" karakterként megjelenő) Ördög is. 

2020, Budapest
Konzulens:
Krzysztof Ducki
Karl Kaisel
Kiállítva:
Észt Hét
Budapest,
ASP Wrocław,
Arthungry 2020
 

Vetítsd a szobád

falára az észt erdők

hangulatát!

DIY Árnyék kiállítás

A vírushelyzet alatt a kultúrához való viszonyunk is megváltozott. A vizuális művészet a galériák faláról telefonok kijelzőjére vándorolt, facebook liveon hallgatjuk a koncerteket, míg a rendezvények/előadások IGTV-n köszönnek vissza.

Mikor ezen a projekten dolgoztam, valami olyan dolgot szerettem volna létrehozni, amivel az emberek érintkezni tudnak — annak ellenére, hogy az érintés egy ritkaságnak számított az elmúlt évben.

Szerencsére a könyvem alapja egy olyan dolog, amit megoszthatok mindenkivel anélkül, hogy kockázatos lenne: ez pedig az árnyék.

Kövesd a következő leírást, és szobád falai is otthont adhatnak az illusztrációknak!

 

Hogy működik:

1.

2.

3.

4.

Töltsd le a PDF-et

Nyomtasd ki a PDF-et, vagy rajzold át a formákat

Vágd ki a formákat

a szaggatott vonal mentén

Használd a telefonod zseblámpáját, hogy előhívd az árnyékokat

Closup_Black_0006_Shape 1.jpg
 

A sztori: 3 utazás,

50 cikk, 100 népmese

Az észt kultúráról írni magyar szemszögből

encolor_small.jpg

"Miért szerkesztetted meg a színeket?" kérdezte egy barátom, mikor küldtem neki messengeren egy pillanatképet. A fotó azonban érintetlen volt, éppen azt ábrázolta, amit abban a pillanatban láttam: az erdő élénk vörös talaját, narancssárga törzsű fákkal, és a tetejükön cilinderként díszelgő tűlevél-kalapot. Valakinek aki tölgy és bükkerdőkön nőtt fel, ez tényleg szokatlan színvilág lehet. 

 

Ha az erdő egy birodalom, akkor ennek a birodalomnak az uralkodói biztosan a fenyők voltak, és nem szívesen osztoztak más növényekkel ezen a tisztségen. Az ötlet, hogy a fák személyiséggel rendelkeznek, egy gyakori motívum az észt folklórban, és a körülöttem levő táj hatására nekem is ilyen érzésem támadt. A fenyők, magasan hordva orrukat, gőgösen tekintettek az alattvalóikra, míg a nyírfák szerényen és már-már bocsánatkérően hajlongtak a szélben.

 

És köztük, a tűlevelek között, egyetlen parányi medvetalp tört utat magának — "Betolakodó!" sziszegte a fenyő, amint fentről rásandított. Hogy került ide az a medvetalp? És mégis, ő volt az erdőbirodalom azon szereplője, akivel leginkább azonosulni tudtam.

Tehát, hogy kerültem én Észtországba? Röviden: Megtetszett a nyelv, majd az itteni táj, majd az egész kultúra. Kezdetben mókás volt hasolnó szavakat felfedezni az észt és a magyar közt (annak ellenére, hogy a két nyelv minden más szempontból nagyon különböző). Például:

Szem — Silm (eye), Vér — Veri (blood),
Kéz — Käsi (hand), Méz — Mesi (honey)

Dehát, nehéz megtanulni egy nyelvet, ha a legfőbb segítőtársa az embernek a Google-fordító. Szerencsére idővel találtam barátokat, akik nem csak a nyelvtanban tudtak korrepetálni, hanem segítettek megtapasztalni az észt életérzést is.

Mielőtt ezt a projetket elkezdtem volna, kétszer jártam Észtországban önkéntes tanulmányi úton. Persze, nem maradhatott ki a folklorisztikai cikkek böngészése és a múzeumlátogatás, de a lefontosabb az volt, hogy találkozhattam és beszélhettem emberekkel.

bogy.jpg
pp3.jpg

A könyv készítése végül váratlan fordulatokat vett. A második utazásom után nemsokkal kitört a COVID járvány, így én egy nyomtató, néhány papír, szén és ceruza társaságában itthonról próbáltam megjeleníteni az népmesei észt erdők világát.

Nem volt könnyű feladat, főleg nem Magyarországról, vidékről: Április volt, minden élénk virágokban pompázott, és a hőmérséklet is napról napra egyre feljebb kúszott — nem éppen összeegyeztethető az észt folklór borongós hangulatával.

Egy észt jóbarátom, Karl Kaisel segítsége kellett ahhoz, hogy a könyvem igazán autentikus lehessen. Nem csak az észt tájról készített fotóit kölcsönözte nekem, hanem beavatott a rengeteg személyes történetbe, amik azért is voltak különlegesek, mert Karl ténylegesen az észt erdő közepén nőtt fel.

Végül pont egy ilyen könyvet szerettem volna készíteni: ami összeköt történeteket a jelenből és a múltból, ami vegyíti a mondát a valósággal. Nagy szavak ezek! Rád bízom, hogy eldöntsd, sikerült-e elérnem a célt.

White_Background_0005_Exposure 1 copy 5.
 
White_Background_0000_Exposure 1.jpg
White_Background_0003_Exposure 1 copy 3.

There are seven chapters, a pop-up piece belonging to each. The book itself is ~250 pages long, so the pop-ups are designed to have simple structures in order to be compatible with the average thickness of the pages. 

Mikor a könyvön dolgoztam, nem akartam nosztalgiára alapozni a hangulatot, akkor sem ha népies kultúrális elemek a téma. Valami valóságos dolgot szerettem volna megjeleníteni — valamit, ami él és mozog. A mozgást egy nyomtatott anyag részévé tenni viszont kihívás, hiszen tudjuk: a könyvben lévő képek csak állnak, és csak a képernyőn lévő képek mozdulnak meg.

Hogy ezt a grafikával kapcsolatos hiedelmet felülírjam, pop-up elemekkel tarkítottam a könyvem, melyek bizonyos oldalpárony kinyitásakor előreugranak a néző felé. Itt jön az interaktív része a projektnek: az olvasó egy zseblámpa segítségével animálhatja a pop-up részek árnyékait, amik az árnyjáték során új jelentéstartalommal telnek meg.

leaf.gif
Tree.gif

Az erdei lidérc

ösvénye

Volt egyszer, hogy egy ember fa talpat akart a szánjának készíteni, így bement az erdőbe. A lovát egy tisztáson hagyta, és gyalog vágott neki az útnak. Kis idő elteltével össze is gyűlt elég fa, ezeket összekötözte, majd vállára vetette, végül elindult a lova felé. Egyre csak sétált és sétált, de az erdőnek sehogysem akart vége szakadni. Végül belátta, hogy eltévedt, és körbe halad: ugyanaz a korhadt farönk jött vele szembe újra és újra.

Hiába kanyarodott erre, hiába kanyarodott arra, mégis hetvenhétszer ment el az odvas rönk mellett.

Jött az éjszaka, és a hideg futkosott az ember hátán. Mérgében fogta a baltáját, nagyot suhintott vele, és kétségbeesetten így szólt: Kilencvenkilenc ördög legyen az utamban, akkor is kimászok innen valahogyan!" 

Amint ezt kimondta, egy fekete árny emelkedett ki a fák közül előtte, majd azonnal semmivé foszlott. Ez után mintha leplet rántottak volna le a szeméről, az ember egyből meglátta  a hazafelé vezető utat! A lova is ott termett előtte, és kis idő múlva mindketten hazatértek.

Az Ördög

házat épít

Az ördög úgy gondolta, itt az ideje házat építeni, elindult hát fatörzseket kérni az erdő királyától. Ez erdő királya azt mondta, ám legyen, de csak a következő feltétellel: “Nem vihetsz ez vékonyat sem vastagat, sem egyenest, sem görbét” És: “Kivághatod akármelyik ilyen fát, de csak ha a tölgyön már egy levél sincs!.”

Az ördög belegyezett, majd munkásaival az erdőnek vette az irányt, hogy megfelelő fa után nézzen. Hosszas kutatás után végre talált egyet, ami sem nem vastag, se nem vékony, se nem görbe, se nem egyenes. Neki is látott volna, de észrevette, a tölgynek még mindig van levele. Várt várt, de a tölgyfa csak nem akarta elengedni leveleit.

Végül az Ördögnek elege lett az egészből, felbőszülve megtépázta a tölgy leveleit, majd kivonult az erdőből. Ezért van az, hogy a mai napig a tölgy levelei úgy néznek ki, mintha megcifrázták volna őket: ez az ördög bosszúja, amiért sosem építhetett házat.

És való igaz, azóta az Ördög nem is próbálkozott: vándorként járja a világot az idők végezetéig.

vanapagan.gif
3_b.gif

A páfrány

virága

Elévedt egy ember az erdőben Szentiván-éjkor. Elveszett lovát kereste, mindent felforgatva kutatta, de csak nem találta meg. Végül egy páfrányos tisztáson találta magát. Hirtelen az alkonyi ég fényes fehéren felragyogott. Az ember nagyot pislogott: egy tűzgyűrűnek látszó jelenés képződött a páfrányok felett, szikrát hányva ezerfelé. Olyan világosságot csináltak ezek a szikrák, mintha csak a nap ragyogott volna: el is vakította az ember szemét egy pillanatra. Épphogy megdörzsölte a szemét, az erdő ismét sötét lett, épp mint a látomás előtt. Az ember sehova sem tudta tenni amit az imént látott.

Mivel nem találta meg a lovát, úgy döntött, gyalog indul haza. Hamarosan medvéket és farkasokat vett észre maga körül, erre futásnak iramodott abba az irányba, ahol az otthont sejtette. Akárhogy futott, a medvék és farkasok csak nem maradtak le. Váratlanul egy nagy folyó termett az útjában, olyan helyen ahol azelőtt folyó sohasem volt - az ember nem tudta sem átugrani, sem átúszni azt. Mi légyen most? Egy hang a háta mögül így szólalt: Vedd le a cipőd! Dobd le a cipőd! 

Az ember maga mögé nézett, de élő lelket nem látott. A medvék és farkasok egyre közelebb értek.

Más kiút nem lévén, az ember a hangra hallgatott, és levetette a cipőjét. Egy fehér villanás: valami kicsusszant a csizma belsejéből. Szintén egy villanás alatt a medvék és a farkasok megragadták ezt a valamit, és köddé váltak. Egy pillantással később a folyó is eltűnt, és az ember előtt megjelent a portája és a háza.

Most értette csak meg: véletlenül megtalálta a páfrány legendás virágát, ami valahogyan a cipőjébe esett. Az erdei állatok azért üldözték, mert vissza akarták kapni az ereklyét, és valószínűleg azért tűntek el egy pillanat alatt, mert szellemek voltak, és nem igazi medvék és farkasok. 
 

 

Köszönöm,

hogy velem tartottál ezen

az úton!

Ha bármi gondolatod, ötleted, vagy hozzáfűznivalód támadt, keress fel bátran a reginavitanyi@gmail.com email címen. Szívesen várok fotókat a DIY kiállítás megvalósításáról is!

kövess minket:

@reginavitanyi

@karlkaisel